A barnás{0}}vörös lerakódások megjelenése a gyújtógyertya felületén nem sorolható egyszerűen a szokásos szénlerakódások közé; valószínűbb az MMT szennyeződés.
Az MMT szennyeződés lényegében a maradék benzinadalékok következménye. Az MMT a metilciklopentadién-trihidroxi-mangán vegyület rövidítése. Köztudott, hogy a benzin magasabb oktánszáma általában összefügg a jobb kopogásgátló teljesítménnyel. MMT hozzáadása az üzemanyaghoz viszonylag alacsony költséggel növelheti az oktánszámot, így elősegítve a magas -oktánszámú ólmozatlan benzin keverését. Ez az összeadási módszer azonban ellentmondásos volt az iparágon belül.
A gyújtógyertya működési környezete szempontjából az MMT magas-hőmérsékletű égése után a motorban a fő komponens -mangán-nem tűnik el, hanem különféle mangán-oxidokká alakul át, elsősorban mangán-trioxiddá és más összetett oxidokká. Ezek az anyagok szilárd részecskék formájában megtapadnak és lerakódnak, végül észrevehető vöröses-barna vagy rozsda{5}}színű bevonatot képeznek a gyújtógyertya felületén.
Alapvető fontosságú annak megértése, hogy az MMT-szennyeződés által a gyújtógyertya teljesítményében okozott kár nem olyan egyszerű, mint a szokásos szénfelhalmozódás. A gyújtás stabilitását, tartósságát és nagy teljesítményét hangsúlyozó gyújtógyertya-rendszereknél ezek a lerakódások közvetlenül befolyásolják a normál működést.
1. ártalom: A szigetelés teljesítményének károsodása, ami nagy-feszültségszivárgást okoz
A gyújtógyertya kerámia szigetelőjének kulcsfontosságú szerepe annak biztosítása, hogy több tízezer voltos nagyfeszültségű{0}}energia koncentrálódjon az elektródaközön a stabil gyújtás érdekében. A vegyes lerakódások, például a mangán-trioxid és a mangán-tetroxid azonban bizonyos félvezető tulajdonságokkal rendelkeznek. Ha bizonyos mértékig felhalmozódnak a kerámia felületen, az egyenértékű egy további vezető út kialakításával az eredetileg szigetelő felületen. Emiatt nagy-feszültségű elektromosság szivároghat ezen a „bypasson”, ami a gyújtáshoz ténylegesen felhasznált energia csökkenéséhez vezet.
2. ártalom: Megnövekedett gyújtási feszültség, megnövekedett terhelés a gyújtórendszeren
Amikor ezek a lerakódások beborítják az elektróda felületét, megváltoztatják a fizikai feltételeket és az elektromos tér eloszlását az elektródaköz közelében. A szennyezett rés sikeres lebontásához és szikraképződéshez a gyújtótekercsnek nagyobb feszültséget kell kiadnia. Ennek a nagy terhelésnek a hosszan tartó kitettsége a gyújtótekercset hajlamosabbá teszi a túlmelegedésre, felgyorsítja az öregedést és még az idő előtti károsodást is.
3. veszély: gyújtáskimaradás meghatározott működési feltételek mellett, ami áramkimaradáshoz vezet
A motor fordulatszámának és terhelésének növekedésével a henger hőmérséklete ennek megfelelően emelkedik, ami potenciálisan növeli a mangánlerakódások vezetőképességét. Ez a gyújtáskimaradás kockázata jelentősen megnő, különösen nagy terhelés és erős gyújtási energiát igénylő gyors gyorsulási körülmények között. Ha a levegő-üzemanyag-keverék nem ég el megfelelően, a jármű áramkimaradást, lassú gyorsulást és rángatózást tapasztal, ami közvetlenül megmagyarázza, hogy sok ügyfél miért érzi úgy, hogy autójában nincs áram.
Ha a gyújtógyertya szennyeződés (MMT) megerősítést nyert, nagyon fontos megérteni, hogy ez a fajta lerakódás visszafordíthatatlan vegyi anyag, és nem távolítható el biztonságosan és alaposan a hagyományos tisztítási módszerekkel. Az egyetlen igazán megbízható megoldás a gyújtógyertyák cseréje.
Természetesen az MMT szennyeződés nem teljesen megelőzhetetlen. A használat és karbantartás során végzett megfelelő kezelés hatékonyan csökkentheti annak valószínűségét.
Először is helyezze előnyben a forrásszabályozást, és válasszon megbízható üzemanyagot.
Tankoljon jó hírű benzinkutakon, ahol{0}}jól irányított műveletek és stabil üzemanyagforrások állnak rendelkezésre, amikor csak lehetséges. Ezek a csatornák jellemzően szigorúbban szabályozzák az adalékanyagok minőségét és arányát, csökkentve a túlzott MMT-expozíció kockázatát a forrásnál.
Másodszor, alakítson ki proaktív ellenőrzési szokást a problémák korai észlelése érdekében.
A gyújtógyertyákat 15 000-20 000 kilométerenként javasolt ellenőrizni. A korai azonosítás és kezelés nemcsak megakadályozza a gyújtógyertya teljesítményének további romlását, hanem segít csökkenteni a gyújtótekercs és a teljes gyújtórendszer lépcsőzetes károsodását is.
